Ez a honlap a működéshez és a hirdetések testre szabásához cookie-kat használ. Az "OK" gombbal elfogadhatod, a "Beállítások" alatt letilthatod a cookie kezelést. A fogaskerékre kattintva bármikor megváltoztathatod a döntésedet. Adatkezelési nyilatkozat
Termékek Menü

Ilyen lett a Dűne film a Star Wars után?

Kelemen Szabolcs

A Dűne filmváltozatát (David Lynch rendezésében) csak nemrég volt alkalmam megnézni - a PC játékot (Dune II, a real time stratégiai játékok ősatyja) és a könyvet is a film előtt ismertem meg.

1984-ben mutatták be, ami azért érdekes, mert addigra olyan mozik állították magasra a sci-fi filmek mércéjét, mint az első Star Wars trilógia, vagy A nyolcadik utas, a Halál. Lássuk, hogy sikerült!

A történet Dűne film plakát Frank Herbert idézettel

A film cselekménye nagyjából hűen követi az első Dűne regényét. Nem spoilerezném el, legyen elég annyi, hogy az ifjú Paul Atreides rengeteg viszontagság után, egy évezredes jóslat beteljesülésének köszönhetően tesz pontot nagyon sok konfliktus végére.

Ha a néző először találkozik Frank Herbert komplex világával, sok minden ismeretlen lehet. Ezen próbálna segíteni, hogy egyes részek kifejezetten magyarázó célzattal került be a filmbe. A stúdió mégis úgy érezhette, hogy ez nem lesz elég, ezért anno a mozijegyhez még egy rövid kiadványt is mellékeltek, ami a Dűne főbb fogalmait magyarázza meg. Mai szemmel fura megoldás. A Csillagok Háborújának világa is elég összetett, ott mégsem volt szükség ilyesmire.

A látvány és hangulat

A film hangulata és látványvilága is sok helyen nagyon sötét.

Az Atreidesek kastélyában a folyosók úgy néz ki, ahonnan még az alienek is jobb helyre költöznének. Inkább a Harkonnenek palotáját képzeltem volna ilyennek.

Az Űrliga navigátorának belépője viszont nagyon ütős. Egy mozdony nagyságú tartályban közlekedik, ami után a több tucatra rúgó kíséret törli a padlót. A tartály fűszergázában felsejlik az emberire már alig emlékeztető test - akit a császár mégis állva fogad.

Az is elég beteges, ahogy a Harkonnennek holttestekbe rejtve küldik el üzeneteiket az áruló Dr. Yueh-nek (tudják, hogy az Atreideseknél ő fog boncolni). Miután Vlagyimir Harkonnent bemutatkozik, kétség sem fér hozzá, hogy képes csak azért ölni, hogy az üzenetekhez legyen "boríték".

Látvány tekintetében valószínűleg a film leggyengébb pontja Paul és Gurney vívása, illetve a személyi pajzs. Erre a Star Wars-os fénykard párbajok után nincs jobb szó, mint hogy nevetséges. Felfoghatatlan, hogy ilyen béna effektet hogy tehettek bele a filmbe abban az évben, amikor a Terminátor első része jelent meg. Az is jobb lett volna, ha kihagyják a jelenetet.

Az arrakisi jelenetek szinte kivétel nélkül jól sikerültek, és talán ez a legfontosabb. A homokférgek óriásiak, a sivatag végtelen, a sziklák az égig törnek és Arrakeen eltörpül mellettük. A filmvégi csatajelenet nagyságában hasonlít a Fal megvédésére a Trónok harcából, de néhány szépséghiba azért beárnyékolja. Egyrészt választhattak volna jobb maszkot is a katonáknak (készítők, nem láttátok a Star Wars rohamosztagosait?), mert amit viselnek, az inkább hőálló ruha, ami kohóba és nem csatába való. Másrészt a robbanások helyenként elég ügyetlenek.

A karakterek

A Pault, Csanit és Lady Jessicát játszó színész remek választás volt.

Gaius Helem Mohiammal kapcsolatban csak a szinkronhangot lehet kiemelni, mert sok szerepet nem kap és a külsejét sem igazán találták el. Utóbbi érvényes Vlagyimir Harkonnenre is, aki úgy néz ki, mint egy Michelin baba. A testét megtámadó titokzatos betegség miatt gépek segítik a mozgásban, ami leginkább lufiként való repkedésben testesül meg. Ez eléggé rontja a hitelességét főgonoszként, bár a tetteivel mindent megtesz, hogy öregbítse hírnevét. Az arcát is elcsúfító ragályt pedig olyan maszkkal oldották meg, aminél sokkal jobbakat láttunk Mos Eisleyban.

A Feyd-Rautha szerepében feltűnő Sting alig szólal meg, de pont annyit beszél, amennyit kell. Némán pózolva jobban elhinni róla, hogy ő a báró ifjú reménysége és leendő utódja. Fura módon a Harkonnen oldalon szinte mindenki vörös hajú (ráadásul a báró és Rabban mindent össze tudnak izzadni a hajukon kívül), a fremeneken viszont alig látszik, hogy a sivatagban élnének - többségben vannak köztük a fehér, angolszász karakterek.

A film sok negatív kritikát kapott, és az biztos, hogy nem hibátlan. Itt főleg a látvánnyal kapcsolatos dolgokat emeltük ki, de a könyv olvasása nélkül könnyen lehet, hogy a film nem lesz érthető. A könyv után biztos, hogy érdemes megnézni, anélkül nem valószínű.

blog comments powered by Disqus