Ez a honlap a működéshez és a hirdetések testre szabásához cookie-kat használ. Az "OK" gombbal elfogadhatod, a "Beállítások" alatt letilthatod a cookie kezelést. A fogaskerékre kattintva bármikor megváltoztathatod a döntésedet. Adatkezelési nyilatkozat
Termékek Menü

Miért olvass Walking Dead-et képregényben?

Kelemen Szabolcs

Sokan csak legyintettek, ha képregényekről volt szó, mondván, hogy ez csak a gyerekek műfaja. Aztán jöttek a Marvel filmek, amik a képregényhősökkel letarolták a mozikat, és minden második kasszasiker a Marveltől származik.

A Walking dead képregények viszont ettől szinte mindenben különböznek. A mozgóképes változatnak a Walking dead esetében is a rajzolt kiadás volt az alapja, de egyáltalán nem gyerekeknek készült, mert egy posztapokaliptikus horror történetről van szó. Ráadásul nem is egy "hőseposz", mert a szereplők nem a világukat akarják megmenteni, hanem csak túlélni egy világban, ahol vannak zombik is, és civilizáció - annak minden gátjával - megszűnt létezni.

Most végigmegyünk néhány érdekességen, amivel azok találkozhatnak, akik eddig csak a képernyőn látták.

A képi világ Egy kép az első Walking Dead képregény borítójáról

Mielőtt valakit megtévesztene a színes borító, szólunk, hogy a Walking dead képregény fekete-fehér, de nem egyszerű vonalrajzokról van szó, hanem minden szépen van árnyalva. Ez azért érdekes, mert így pl.: a vér is szürke árnyalatokban játszik, és hiába nem vörös, a körvonalát illetve a tónusát látjuk, és tudjuk, hogy ott van - így azért más lesz a horror. Bár a vért a szürke árnyalatai képviselik, nem mondanánk, hogy kevés lenne belőle. (Ellentétben az első Sin City filmmel, ahol a vért még ki is emelték sárgával.)

Másrészt a szereplők sem pont ugyanúgy néznek ki, mint a TV sorozatban, és nem csak azért, mert nem a TV szereplőkről lettek rajzolva, hanem azért is, mert a környezetet és a szereplőket is némileg egyszerűsítik és "idealizálják" - többek között a kosz sem látszik rajtuk annyira, mint a képernyőn.

Ez az eredeti

Nem árulunk el nagy titkot azza, hogy a TV sorozat csak lazán követi a képregények eseményeit. A karakterek terén is több tucatnyi az eltérés (lehet hogy egyszer sorra is vesszük), és egyáltalán nem csak a személyiségükben, hanem már abban is, hogy egyeseket a sorozatban tovább tartottak életben, míg másokat előbb "írtak" ki. Éppen ezért inkább többé, mint kevésbé más történetet kap az, aki a képregény kézbe veszi. Ezen csavar kicsit a magyar fordítás is, mert az egyes részek címei elég szabadon lettek fordítva. Pl.: a "Days gone bye"-ból "Holtidő" lett, ami magyarul kicsit máshogy áthallásos, mint angolul (de szerintünk elég jól el lett találva).

Másrészt a képregény változat volt az, ami a TV sorozat készítőit megfogta - vagyis az eredetiben mindenképpen volt valami különleges.

Más az iram, és ez jó is

Több olyan véleményt is hallottam, hogy a TV sorozatban túl sok a felesleges (a cselekményt nem igazán előre vivő) átvezető vagy töltelék jelenet. Egyrészt ezt meg lehet magyarázni, mert a TV társaságok nagyjából fix epizódhosszra és epizódszámra szerződnek, és ha nincs ennyi mondanivaló, akkor a helyet ki kell tölteni valamivel, másrészt ez nézőként nem kell, hogy érdekeljen.

A képregény változatnál ilyen probléma nincsen, sőt, éppen ellenkezőleg. Ott a történetet még az eredeti szerzők írták meg, mégpedig elég pörgősre. Aki belevág egy Walking dead képregény olvasásába, sokkal intenzívebb élményben lesz része, mellébeszélés nélkül. Persze aki zsigerileg irtózik a képregényektől, azt lehet, hogy nem lehet rávenni.

Még több: zombi ~blog
blog comments powered by Disqus