1984 könyv – George Orwell

"Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából" - írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2x2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt.

Talán valóban "csak" keserű üdvözlet lesz ez a regény a jövőben, örök emlékeztető a totalitárius XX. századra, és persze szellemes szatíra, mint a nagy példakép, Swift Gulliver-e. Talán. De most még a zsigereinkben érezzük, mit jelent a Nagy Testvér, a gondolatbűn, a gondolatrendőrség, az újbeszél, a duplagondol, s az óceániai Párt három jelmondata is hátborzongatóan ismerős:

A háború: Béke
A szabadság: Szolgaság
A tudatlanság: Erő

S bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a leglenyűgözőbb. 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha közben könnyedén - talán túlságosan is könnyedén - azt mondja: Orwell jóslata, hála istennek, nem teljesedett be.

Orwell 1984 c. regényét negatív utópiaként szokták emlegetni, és valószínűleg azok közül a legjobb. A főszereplő élete korábban sem volt könnyű, és bár a történet során kap reményt és szerelmet, mindezt csak azért, hogy a végén mindent elvegyen tőle egy kegyetlen rendszer, ami elől nincs menekvés. Pedig a rendszert csak emberek működtetik.

Az 1984 kulturális hatása óriási. Az olyan fogalmak, mint a gondolatbűn, az újbeszél és a duplagondol, vagy a Nagy Testvér mind Orwell könyvéből szivárgott be a hétköznapi nyelvezetbe, ezért alapműnek tekinthető.