A működéshez és a hirdetések testre szabásához cookie-kat használunk. Az "OK" gombbal elfogadhatod, a "Beállítások" alatt letilthatod a cookie kezelést. A fogaskerékre kattintva bármikor megváltoztathatod a döntésedet. Adatkezelési nyilatkozat

Dan Brown: Eredet - vélemény

Kelemen Szabolcs

2018 egyik legjobban várt könyvek az Eredet volt Dan Brown-tól. Elolvastuk, és nem bántuk meg, de azért néhány negatívumot jogosnak érzünk vele kapcsolatban...

Kritikák

Dan Brown Eredet c. könyvének borítójaAz egyik, amit Dan Brown: Eredettel kapcsolatos véleményekben gyakran említenek, az a szerzőnél sokadjára ismétlődő motívumok.

  • Ismét Robert Langdon professzor a főszereplő,
  • aki ismét egy nővel az oldalán
  • old meg ismét főleg műveszettörténeti rejtvényeket a végkifejletig,
  • miközben ismét gazdag történelmű, különleges helyszíneken járunk.

Ez egyeseknek már a könyökén jön ki, mások szerint ettől a történet kiszámítható, vagy legalábbis nem meglepő. De vehetjük úgy is, hogy Dan Brownnál a Robert Langdon történet már ugyanolyan formátum, mint Ian Flemingnél James Bond, és már kötelező kellékekké váltak az egzotikus helyszínek, a női szereplő, vagy a rejtélyek, amit csak egy szimbólumkutató tud megoldani.

A történet tudományos háttere egy érdekes fikció, ami megmarad az (ál)ismeretterjesztés szintjén.

Vallásos olvasókat a Da Vinci kód után ismét érzékenyen érintheti, ahogy az egyházakat és az egyházi személyeket ábrázolják benne, de ne feledjük, hogy ez egy kitalált történet - a szereplők nem valóságosak, bár az említett vallások és egyházak létezőek. Ugyanez érvényes a spanyol királyi család viselt dolgaira is.

Pozitívumok

Függetlenül attól, hogy tetszik-e Dan Brown stílusa, vagy hogy az Eredet jól van-e megírva, két nagyon jó motívum végigkíséri az egész könyvet.

Az egyik Edmond Kirsch felfedezése, amit majdnem a történet végéig mézesmadzagként húznak az orrunk előtt. Egész eredeti ötlet, hogy az élet keletkezését kémcső helyett számítógéppel szimulálják, bár hogy mennyi hitelt lehet adni neki, az kérdéses.

A másik a mesterséges intelligencia ábrázolása, ami felett - úgy látjuk - átsiklanak az olvasók, pedig jóval kézzel foghatóbb, mint az, hogy "honnan jöttünk, és hová tartunk". A történetben szereplő Winston egy igazi lelketlen gép. Langdonnal barátságos, és már-már elhisszük, hogy egyértelműen pozitív szereplője a cselekményeknek, majd kiderül, hogy nem csak manipulálja az embereket és a kiszivárogtatásokon keresztül az egész világ közvéleményét, hanem gyilkosságokra is ad megbízást - és a végén nincs senki, akit felelősségre lehetne vonni ezért. Hátborzongató belegondolni, hogy ma már az interfészek adottak ahhoz, hogy embereket számítógépek irányítsanak: Twitter üzenetet, telefonhívásokat simán tudnak számítógépek kezdeményezni (nemrég pl.: deepfake telefonhívással csaltak ki százezres nagyságrendben Eurót), ahogy bármilyen szolgáltatást is kifizethetnek, amit a dark weben rendeltek meg. Remélhetőleg az AI sose jut el Winston szintjéig, mert abból beláthatatlan dolgok következhetnek.

Magyar olvasóként az is pozitívum, hogy az Eredetben Budapest is szerepel a történetben - és nem úgy, mint az Infernó film változatában, ahol más várost helyettesít, hanem saját jogán.

Még több: Dan Brown