Ez a honlap a működéshez és a hirdetések testre szabásához cookie-kat használ. Az "OK" gombbal elfogadhatod, a "Beállítások" alatt letilthatod a cookie kezelést. A fogaskerékre kattintva bármikor megváltoztathatod a döntésedet. Adatkezelési nyilatkozat
Termékek Menü

Voldemort: az örökség eredete [Harry Potter fanfilm]

Kelemen Szabolcs

A Harry Potter sorozatban szinte a legérdekesebb Voldemort előtörténete. A könyvek ebben többet nyújtanak, mint a nyolc film, de a most megjelent - nem hivatalos - rajongói alkotás még néhány részlettel gazdagítja annak a múltját, akit nem nevezünk nevén. Voldemort nagyúr

Mi ez a film?

Ha váratlannak tűnik, hogy megjelent egy új film a Harry Potter univerzumban, az nem véletlen. Ez ugyanis nem egy hivatalos, J. K. Rowling és a Warner Brothers által jegyzett alkotás, amit úton-útfélen reklámoztak. A Wikipédián fellelhető információk szerint az ötletet 2016-ban jelentették be, és Kickstarteren kezdtek pénzt gyűjteni rá. A gyűjtés egész jól ment, amíg a Warner Brothers le nem állíttatta. Végül azzal a feltétellel készült el (állítólag mindössze 15 ezer euróból), hogy non-profit lesz egész.

A film 52 perces, Youtube-on ingyen megtekinthető (beágyaztuk ide), és már bőven túl van a 9 millió nézőn. Egyelőre sem magyar szinkron, sem magyar felirat nincs hozzá. Én angol felirattal néztem.

A külsőségek

A látványon egyáltalán nem érződik, hogy a film kis költségvetésű lenne. A Horcruxok (Tom Denem naplója, Hugrabug Helga kelyhe és Mardekár medálja) megszólalásig hasonlítanak arra, amit a Harry Potter sorozatból megismertünk. Az kicsit fura, hogy a jelmezek sokszor olyan vegytiszták, mintha most jöttek volna a patyolatból (ahol még folttaszítóval is befújták őket), viszont a párbajok CGI effektjei szépek, az akciójelenetek jól koreografáltak, és nagyrészt jól is fényképzték.

A szereplőválasztást néhány hiba már terheli. Nagyjából a teljes stáb olasz, ami miatt sok színész angol utószinkront kapott, ami nem mindenhol sikerült tökéletesen. A Voldemortot alakító színészt nagyon jól eltalálták, bizonyos szögből még fiatalon is hüllőszerűnek tűnik. Az viszont kicsit zavaró, hogy több szereplőnek a fiatalkori énjét más színész játssza, aki alig hasonlít rá (nem lehetett volna ugyanazt a színészt sminkkel öregíteni?). A hősnőről pedig - minden érdeme mellett - nehéz elhinni, hogy brit lenne.

A történet

Anélkül, hogy a film poénját lelőnénk, annyit el lehet mondani, hogy nagyjából az '50-es években járunk, és az időnek legalább a felében egy szovjet auror vallatja a hősnőt, Grisha McLaggen-t. Közben felidéznek sok olyan dolgot, amit eddig nem tudtunk Voldemortról, és persze néhány olyat is, ami a Harry Potter szériából már ismerős. Szóba kerül az is, hogy Voldemort - Darth Vaderhez hasonlóan - visszatéríthető-e még a rossz útról, aztán a film legvégén jön egy óriási fordulat, ami átértelmez mindent, amit addig hallottunk.

A történetet jól eltalálták (már a kiindulási alap is hálás volt: személy szerint ez a film jobban érdekelt, mint a Legendás állatok és az idén következő folytatása), viszont az 52 percével inkább egy sorozatepizódhoz mérhető, mint egy mozifilmhez. Kukacoskodásnak tűnhet, de nekem talán csak a szovjet szál szúrja a szememet: ha a varázsvilág titkolja magát a muglik előtt, akkor miért érzi úgy az orosz varázsló, hogy szovjetnek kell hívnia magát? Ha viszont a szovjet auror a Szovjetúniót szolgálja, akkor hogy lehet ennyire engedékeny?

Minden esetre a kis költségvetéshez ellenére nagyon jól sikerült. Sokan példát vehetnének róla (sokkal nagyobb költségvetésű filmekben csalódtunk már sokkal nagyobbat). Remélhetőleg a jövőben sok hasonló, közösségi finanszírozású film követi majd, mert ha valami, hát ez pozitív példa.

blog comments powered by Disqus